A megye keleti csücskében a magyar-ukrán határ mentén, a szeszélyesen kanyargó Tisza ölelésében fekszik.

Milota õsrégi település, mely a honfoglaláskori idõben már lakott lehetett. Erre utal egy ma is ismert monda, az ún. Mélóta monda (a falu nevét is innen eredeztetik). Nagy Lajos uralkodásának idejében keletkeztetett az az oklevél, amely elsõként említi a falut, melyet I. Lajos akkor 1344-ben a Kölcsey családnak juttatott. 1848-ig Milota jobbágy község volt 92 úrbéres gazdával, mellettük 18 nemesi család is lakott a községben. A falu eredetileg a mai ótemetõ helyén feküdt, de folytonos árvízveszély miatt az itt élõk jobbnak látták, hogy magasabb fekvésû helyre települjenek.
A falu Tiszabecs Nagyközség Közös Tanácsához tartozoztt, a rendszerváltozás után önálló önkormányzatot alakított. 1990. évi közigazgatási besorolása: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében független polgármesterrel és független képviselõtestülettel rendelkezõ község.

Milota község jelképei címere és zászlaja.
Címer:
- víz (Tisza folyó és árvizek) színe: kék,
- halak (halászat) színe: szürke,
- diófa (a híres Milotai M 10-es diófák) színe: zöld,
- búza (mezõgazdaság) színe: sárga,
- kardok (a II. világháborúban elhurcolt és hõsi halált halt lakosság) színe: szürke,
- Milota község (felirat) szine: fekete.

Ha Milotán járnak, nem mulasszák meg megtekinteni a mûemlék jellegû 1772-ben késõbarokk stílusban épített református templomot. Szenteljenek néhány percet a templom mellett álló tornácos, rédelyes parókia épületnek is, ami 1890-ben épült. A parókia mellett a nem régiben épült közösségi házban kapott helyet a református gyülekezeti terem és a községi könyvtár. A község híres szülötte milotai Nyilas István református püspök, aki Bethlen Gábor fejedelem udvari fõprédikátora volt. A templom elõtt emlékoszlop, a templom belsõ falán dombormû örökíti meg érdemeit.

A Mélóta mondát Dr.Simon Zsigmond szerzõ Borzova monográfiájában írja le részletesen.

Az Etelközbõl megindult magyarok útjukba ejtették Halocsot, melynek ura gazdagon megvendégelte õket. Kezesül, Tuszol leányát Mélótát is a magyarokra bízta, akinek jegyese Borzsova várának ura, Zengor volt. Õseink a Kárpátokon átjutva a kezeseket visszaküldték, de idõközben Álmos unokája, Béla, halálosan beleszeretett Mélótába. A visszatért leányt Zengor nõül vette és Borzsova várába vitte. Béla búslakodott Mélota után és a harcok szünetében kísérõivel a Latorca völgyében kalandozott. Ekkor Zengor fogságába esett. Mélóta otthonában felismerte Bélát, aki bár elszökhetett volna, mégis visszamaradt. Árpád hírét vette Béla esetének és sietve indult, hogy kiszabadítsa.

A várat ostromolja, s ekkor Zengor a feleségét kiszökteti a várból, hogy az ostromlók kezébe ne jusson. Rejtekhelye a mai Milota helyén volt. Mikor az asszony értesül, hogy a külsõ vár már elesett, az ismert rejtekúton visszamegy a várba, hogy Bélát megmentse. Páncélba öltözve a védõk közé vegyül.

Már a belsõ várat szorongatják a magyarok, amikor Béla a tornyot felgyújtva kardra kap és megrohanja a várudvaron lévõ szláv harcosokat. Véletlenül a páncélba öltözött Mélótával kerül szembe, leszúrja õt, s csak azután ismeri fel, hogy azt ölte meg, akit életénél is jobban szeretett. Bánatában kardjába dõl és elemészti magát.

E szép mondát Polchy István beregvármegyei levéltárnok 1840-ben elbeszélõ költeményben dolgozza fel.
A monda szerint Mélótát itt, községünk régi helyén temettette el Áprád és így véglegesen ezzel a névvel lett felruházva.

Milota lakói évszázadok óta a mezõgazdaságból élnek.
A rendszerváltozás elõtt a falu munkaképes lakosságának döntõ része az Új Élet MgTsz-ben dolgozott, amely jelenleg felszámolás alatt áll, így a munkanélküliségi ráta a községben meghaladja a 30 %-ot. Nagyon sok a szociális ellátásokból élõk száma, illetve kiegészítõ jövedelemként mezõgazdasági õstermelésbõl élnek. A községben lévõ nagy gyümölcsös ad erre lehetõséget, amely a Tsz tulajdona volt, ma pedig a volt Tsz-tagok tulajdonában van.
A gyümölcstermesztés ma is sok embernek biztosít kiegészítõ jövedelmet, a dió, az alma, a szilva említendõ fõképpen.
A település világhírû terménye a vékonyhéjú, ún. papírhéjú milotai dió. A legismertebb fajta az M10-es, amit a XIX. század elején az angol tõzsdén is jegyeztek. Ezen kívül sokan foglalkoznak támrendszeres uborkatermesztéssel.

A község infrastrukturális helyzete: A villíny-, telefon-, gáz, ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépített, jelenleg a kábeltelevíziós hálózat kiépítése van folyamatban.

A község kiváló kirándulóhely, ahol az épített környezet éppúgy felejthetetlen élményt nyújt mint az érintetlen természet. Kellemes kikapcsolódást talál az, aki a Magyarországra itt belépõ Tisza-folyó partján nyaral, vagy csónakkal evezve gyönyöködik a táj szépségében. Természeti látnivaló még az önkormányzat által helyi természeti értékké nyilvánított "fehér nyárfás" a Tisza-partján.

Az ide látogató túristákat fürdési és horgászai lehetõség is várja. A fejlesztés alatt álló süllõs bányató igazi horgászparadicsom, nem ritkák a 10 kg-os süllõk és a 30-40 kg-os harcsák sem.

Elkészült 2004-ben a falu Sportcentrumában a 300 férõhelyes, faszerkezetû szabad szín.
Az évenként megrendezésre kerülõ DIÓFESZTIVÁL lebonyolítását szolgálja, illetõleg a helyi és a környék lakosai, valamint a távolabb élõk szabad idejének eltöltésére igénybe vehetõ (versenyek, rendezvények, lakodalmak stb.)!
Közvetlen a faszín mellett helyezkedik el egy kemencékkel és katlanokkal ellátott 300 m²-es épület, ahol a sütés-fõzés megoldható. Fürdésre kínálkozik a Tisza, mely a Sportcentrumtól mindössze 700 méterre folyik, illetõleg innen 250 méterre egy 7 hektáros bányató süllõi "várják" a horgászokat és a kempingezõket!

A terület igénybevételi lehetõségeirõl a 06-44/578-002 vagy a 06-44/378-619 telefonszámokon kaphatnak felvilágosítást!

Ha jól akarják magukat érezni, akkor kiránduljanak el hozzánk!