De jó a dió
2006.08.21. 16:23
|
|
De jó a dió |
|
|
A dió Perzsiából és Közép-Ázsiából származik, de később Kis-Ázsiában és Görögországban is gyorsan meghonosodott. Manapság Európában számos fajtáját termesztik. A hegyvidéken is megterem, Svájc északi részén 800, a déli részén 1100, hazánkban 640-950 méter magasságban. |
Gyorsan nő, hosszú életű fa. Ép szélű, illatos levelei páratlanul szárnyaltak. Metszetlenül szabályos gömbkoronát nevel. Szélporozta növény, termését a rövid vesszőkön hozza. Hímvirágzata a vesszők oldalán, nővirágai a vesszők csúcsrügyében lévő vegyesrügyben találhatók. A virágok barkában fejlődnek, termése a felnyíló, csonthéjas dió. A termés külső zöld héja a diókopács. |
A dió levegős, mélyrétegű talajon, napsütötte, meleg helyen érzi jól magát. Természetes előfordulási helyén jellegzetes "folyókísérő" növény, ezért vízigénye fokozott, érdemes öntözni. Őszi telepítésekor ne ültessük fagyzugokba. Teleinket jól tűri, de a tavaszi fagyok károsíthatják. A diót tavasszal csak gyenge ritkító metszésben részesítsük. A diófa száraz és fölösleges ágait szeptemberben lehet lemetszeni. |
A dió fő alanya a közönséges dió magonca. Ezen kívül még használják a fekete dió magoncait is, de ez az alanytípus vírusérzékenysége miatt kezd kiszorulni a termesztésből. Az oltott dió a magonccal ellentétben jóval kisebb koronát nevel és hamarabb fordul termőre. Saját magból vetett diót azért se ültessünk, mert egy évtizedbe is beletelhet mire kiderül, hogy milyen is lesz a várva-várt termésünk! Inkább ne sajnáljunk a dió oltványra pár ezer forintot.
>>A dió és a mogyoró integrált termesztése<<
>>A dió növényvédelme<< |
Az Alsószentiváni 117 neveli a legnagyobb koronát, de korán termőre fordul. Az egész országban telepíthető. A Milotai 10 termőhelyre igényesebb, legjobban keletkezési helyén, a tiszaháton érzi jól magát. Középerős növekedési erélyű. A Tiszacsécsi 83 inkább jobb minőségű talajokra való, közepes koronát nevel. A Pedro az egyetlen oldalrügyekből is termést hozó forgalmazott fajta, ezért igen korán termőre fordul, kis koronát nevel és bő termést ad, de rendszeres trágyázást és öntözést igényel és kissé fagyérzékeny.
>>Fajták<< >>A Milotai diók<< |
A termés külső húsos burkát, a kopácsot diószüretkor gyűjtsük be. Vékony rétegben kiterítve, napon szárítsuk. A penészes vagy megfeketedett részeket gondosan ki kell válogatni. A diókopács drogja csersavat (az éretlen még többet) és C-vitamint is tartalmaz. Főzetét izzadás, gyomor- és bélhurut, valamint étvágytalanság ellen használják. A főzettel mosott barna haj csillogóvá válik, sötétebb árnyalatot kap. Az olívaolajban kifőzött kopács kiváló hajkenő, dióolajként árusítják. A barna fapác alapanyaga is a zöld burokból készül. |
Átlagosan 75 dg dióból lesz 30 dg dióbél. A dióbél magas tápértékű, ízletes. 186 g fehérjét, 570 zsírt, 117 g szénhidrátot, 17 g szerves sót, 28 g rostot tartalmaz kilogrammonként. A dióolaj gazdag telitettlen zsirsavakban és 72 % linolsavat, valamint 20 % fehérjét és többféle vitamint is tartalmaz. |
Dió olaj
A dióolaj jellegezetes aromája, különböző gyümölcscetekkel vagy citrommal együtt, kiválóan alkalmassá teszi olyan saláták vagy más ételek ízesítésére, amelyeknél "diós aromát" akarunk elérni. Fénytől védve, hűvös helyen, zárt üvegben kell tárolni. |
Diószüret
Szeptember derekától már szedhető a dió, hullik is a beteg, férges termés. Téves felfogás, hogy a dió "annál jobban terem, minél jobban megverjük az ágait". Ha póznával verjük a termést a diófáról, a jövő évi termőrészek könnyen megsérülhetnek. Ezért amit lehet, rázzuk le, szedjük le kézzel, és csak azt verjük le, ami már elérhetetlen, de óvatosan és körültekintően.
A legjobb, ha a leszüretelt diót a napon szárítjuk. Fektessünk fóliát a földre, és azon terítsük szét a burkától gondosan megtisztított termést. Időnként forgassuk meg a napra kiterített szemeket. Száraz, napos időben 2-3 nap alatt tárolásra kész a dió.
Fontos: a burok könnyebben leválik, ha előbb 1-2 napig letakarva füllesztjük. |
| |
|