Milotai dió

Különleges, egyedi jellemzők: termőhelye elsősorban a Tisza ár- és hullámtere, ahol ko­rábban elegyesen szilva-, alma- és körtefákkal sűrű, galéria jellegű gyümölcsösöket alkotott. Leírás: A Milotai 10 a közönséges dió (Juglans regia L.) egyik legtermékenyebb és kiváló minőségű fajtája. Gyümölcse nagy, gömb ala­kú, világos színű, könnyen törhető és tisztít­ható, 47-52%-os béltartalommal. Érési ideje szeptember 21-28. között van. A Tiszacsécsi 2 kiváló minősége és termé­kenysége ellensúlyozza a kisebb gyümölcsméretet és a vastagabb héjból adódó alacso­nyabb bélszázalékot. Viszonylag gyengébb talaj- és termőhelyi viszonyok között is kielégítő növekedésű és áruértékű. A Milotai 10 és a Tiszacsécsi 83 főfajtákkal kölcsönösen jól porozzák egymást. Az ismert diófajták között a legalkalmasabb faiskolai alany, és erdészeti célú telepítésre is kiválóan megfelel. Gyümölcse középnagy, 42-45% béltartalom­mal. Érési ideje október eleje. A Tiszacsécsi 83 gyenge növekedésű, korán termőre forduló, bőtermő. Optimális termő­helyen a legnagyobb terméshozamú fajta. Gyümölcse közepes vagy nagy, kissé dudoros felületű. Könnyen törhető és tisztítható, béltar­talma 48-52%. Érési ideje szeptember vége, október eleje. Felhasználás: A tiszaháti termőtájban a termés értéke­sítésének két változata alakult ki. A termés egy részét a dió betakarítását követő néhány napos szárítás után viszonylag alacsonyabb áron értékesítették az olyankor rendszeresen megje­lenő és egymásra licitáló cukrászok és keres­kedők részére. A termés nagyobb részét tárol­ható állapotba hozták, és az év során folyama­tosan, a tetszetősebb változatokat héjas dióként, az apróbb szemű vagy sötétebb héj színű fajtákat pedig dióbél formában árusították. Termését főleg kelt tészták töltelékeként, főtt tészta ízesítőjeként vagy kimagvazott szilva magja helyébe dugva, aszalt szil­vában használták fel csemegeként. Zöld, éretlen formájában feldarabolták, pálinkát töl­töttek rá, ezt nevezték diópálinkának. A diófa bútor valamikor a jólét, a gazdagság jele volt. A diót napjainkban elsősorban ízesítőként használják édes és főtt tésztákhoz. Magolaja keresett koz­metikai alapanyag, fája értékes bútoranyag. A zöld termésből különleges befőttet készítenek. A diólikőr igazi különlegességnek számít. (Forrás: Hagyományok, ízek, régiók - FVM AMC Kht., 2001)