De jó a dió A dió Perzsiából és Közép-Ázsiából származik, de később Kis-Ázsiában és Görögországban is gyorsan meghonosodott. Manapság Európában számos fajtáját termesztik. A hegyvidéken is megterem, Svájc északi részén 800, a déli részén 1100, hazánkban 640-950 méter magasságban. Jellemzők Gyorsan nő, hosszú életű fa. Ép szélű, illatos levelei páratlanul szárnyaltak. Metszetlenül szabályos gömbkoronát nevel. Szélporozta növény, termését a rövid vesszőkön hozza. Hímvirágzata a vesszők oldalán, nővirágai a vesszők csúcsrügyében lévő vegyesrügyben találhatók. A virágok barkában fejlődnek, termése a felnyíló, csonthéjas dió. A termés külső zöld héja a diókopács. Környezeti igények A dió levegős, mélyrétegű talajon, napsütötte, meleg helyen érzi jól magát. Természetes előfordulási helyén jellegzetes "folyókísérő" növény, ezért vízigénye fokozott, érdemes öntözni. Őszi telepítésekor ne ültessük fagyzugokba. Teleinket jól tűri, de a tavaszi fagyok károsíthatják. A diót tavasszal csak gyenge ritkító metszésben részesítsük. A diófa száraz és fölösleges ágait szeptemberben lehet lemetszeni. Szaporítás A dió fő alanya a közönséges dió magonca. Ezen kívül még használják a fekete dió magoncait is, de ez az alanytípus vírusérzékenysége miatt kezd kiszorulni a termesztésből. Az oltott dió a magonccal ellentétben jóval kisebb koronát nevel és hamarabb fordul termőre. Saját magból vetett diót azért se ültessünk, mert egy évtizedbe is beletelhet mire kiderül, hogy milyen is lesz a várva-várt termésünk! Inkább ne sajnáljunk a dió oltványra pár ezer forintot. >>A dió és a mogyoró integrált termesztése<< >>A dió növényvédelme<< Fajták Az Alsószentiváni 117 neveli a legnagyobb koronát, de korán termőre fordul. Az egész országban telepíthető. A Milotai 10 termőhelyre igényesebb, legjobban keletkezési helyén, a tiszaháton érzi jól magát. Középerős növekedési erélyű. A Tiszacsécsi 83 inkább jobb minőségű talajokra való, közepes koronát nevel. A Pedro az egyetlen oldalrügyekből is termést hozó forgalmazott fajta, ezért igen korán termőre fordul, kis koronát nevel és bő termést ad, de rendszeres trágyázást és öntözést igényel és kissé fagyérzékeny. >>Fajták<< >>A Milotai diók<< A kopács A termés külső húsos burkát, a kopácsot diószüretkor gyűjtsük be. Vékony rétegben kiterítve, napon szárítsuk. A penészes vagy megfeketedett részeket gondosan ki kell válogatni. A diókopács drogja csersavat (az éretlen még többet) és C-vitamint is tartalmaz. Főzetét izzadás, gyomor- és bélhurut, valamint étvágytalanság ellen használják. A főzettel mosott barna haj csillogóvá válik, sötétebb árnyalatot kap. Az olívaolajban kifőzött kopács kiváló hajkenő, dióolajként árusítják. A barna fapác alapanyaga is a zöld burokból készül. A dióbél Átlagosan 75 dg dióból lesz 30 dg dióbél. A dióbél magas tápértékű, ízletes. 186 g fehérjét, 570 zsírt, 117 g szénhidrátot, 17 g szerves sót, 28 g rostot tartalmaz kilogrammonként. A dióolaj gazdag telitettlen zsirsavakban és 72 % linolsavat, valamint 20 % fehérjét és többféle vitamint is tartalmaz. Dió olaj A dióolaj jellegezetes aromája, különböző gyümölcscetekkel vagy citrommal együtt, kiválóan alkalmassá teszi olyan saláták vagy más ételek ízesítésére, amelyeknél "diós aromát" akarunk elérni. Fénytől védve, hűvös helyen, zárt üvegben kell tárolni. Diószüret Szeptember derekától már szedhető a dió, hullik is a beteg, férges termés. Téves felfogás, hogy a dió "annál jobban terem, minél jobban megverjük az ágait". Ha póznával verjük a termést a diófáról, a jövő évi termőrészek könnyen megsérülhetnek. Ezért amit lehet, rázzuk le, szedjük le kézzel, és csak azt verjük le, ami már elérhetetlen, de óvatosan és körültekintően. A legjobb, ha a leszüretelt diót a napon szárítjuk. Fektessünk fóliát a földre, és azon terítsük szét a burkától gondosan megtisztított termést. Időnként forgassuk meg a napra kiterített szemeket. Száraz, napos időben 2-3 nap alatt tárolásra kész a dió. Fontos: a burok könnyebben leválik, ha előbb 1-2 napig letakarva füllesztjük. Garami Márta